Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fekete nap gyermekei

Sokszor könnyes arccal,
kigúnyolt, büszke daccal
menetelsz
míg csak bírsz.

De tudtad jól, hogy eljön,
ki fentről néz egy felhőn,
s veled lesz,
mikor sírsz.

Úgy érzed, nem bírod már!
Szólítsd, és újra földre száll,
s így szól majd hozzád:

HÍVTÁL, (A FEKETE NAP)
VÁRTÁL, (GYERMEKE VAGY!)
SZÉLLEL SZEMBEN ÁLLVA,
MEGVÁLTÁSRA VÁRVA

SÍRTÁL, (A FEKETE NAP)
VÁRTÁL, (GYERMEKE VAGY!)
S ÉN KÖNNYEDET LETÖRLÖM,
A ROMOK KÖZT A FÖLDÖN!

Nem látták meg benned,
hogy másról szól a lelked,
mert szabadabb,
és többet érsz.

Kilógsz már rég a sorból,
hisz mást kaptál a sorstól,
de szíved rab,
míg köztük élsz.

 

                         A Mi Filmünk

Felirat a filmnek a legvégén,
mi oda leszünk írva, Te és Én.
És lehet, hogy csak apróbb szerepként,
de akkor is már ez a sztori szerepeket ért!

Te leszel a csaj, aki ma felém húz,
s én leszek a fiú, aki nincs még húsz,
és veled rúgom szét a ház falát.
Legyünk, ami vagyunk! Vadak egy életen át!
Gyere!

MÉG-MÉG-MÉG!
HA MÁR EZ A MI FILMÜNK,
ÉLD ÁT VELEM!
ILYET EGYSZER LÁTSZ!

NÉK-NÉK-NÉK…
NEKED SOSE HAZUDNÉK,
HISZ LÁTOD, VÁGYOM RÁ
HOGY VELEM JÁTSZ!


MÉG-MÉG-MÉG!
VELEM ILYEN A TÁNC.
MA KINYÍLIK A BILINCS,
SOHA NINCS TÖBB LÁNC.

HÁT JÁTSZUK A SZEREPET,
MÍG FOROG EZ A FILM,
HISZ A HOLNAP SZÖVEGÉT
A HAJNAL ÍRJA KINN.

Valahol már tudtuk ezt nagyon jól,
hogy jön egy másik, aki csakis rólunk szól,
és vele majd a kép, ami szürke rég
kiderül, mint szélvihar után az ég!
Gyere!

Csak Veled volnék,
az a hős, kit látsz!
Csak Te Neked adnék rég
szerepet, hogy játssz!
Csak Veled lennék,
aki bennem él már.
Legyen hát most épp ez az éjjel,
ami évek óta ránk vár!
Gyere!

 

                    A Szívem A Mamádé

Többé nem titkolhatom…
Hallgass meg, el kell mondanom:
igazán bírlak téged,
de ami nincs meg, pont az a lényeg!

Megleltem a nagybetűs Nőt.
Itt él, te is ismered őt…

Beköltöznék a konyhába…
Ne próbáld, úgyis hiába!
sosem érhetsz a nyomába!

SAJNÁLOM, VÉGE!
ÉRTSD MÁR MEG VÉGRE!
EZ CSAK LANGYOS LIMONÁDÉ,
MERT AZ ÉN SZÍVEM RÉG A MAMÁDÉ.

SAJNÁLOM, VÉGE!
ÉRTSD MÁR MEG VÉGRE!
MARADJ A BARÁTOM ÖRÖKKÉ,
DE AZ ÉN SZÍVEM RÉG A MAMÁDÉ!

Elbűvölt egy boszorkány.
Rég nem nálam a kormány:
ő irányítja életem,
mikor elém tartja az ételem.

Férfiszív olyan szerkezet,
út hozzá gyomron át vezet.

Beköltöznék a konyhába…
Ne próbáld, úgyis hiába!
Sosem érhetsz a nyomába!

 

                     Az életnek vendége


AZ ÉLETNEK VENDÉGE
LETTÜNK EGY PÁR ÉVRE,
JÖJJ HÁT, ÉS TÁNCOLJ VELEM!
NINCS ROSSZ ÉS NINCSEN JÓ,
MINDEN CSAK MÚLANDÓ,
MÉGIS VÉGTELEN,
MINT KÖRBETÁNCOLÓ JELEN.

Valljuk be, szép kedvesem!
A tegnapban elvesztünk,
s itt testünk van már csak jelen.

Az elmúlás rózsái közt
elvérzett lélekkel rég,
fekszünk csak félmeztelen.

De élnünk kell még itt lenn!

AZ ÉLETNEK VENDÉGE
LETTÜNK EGY PÁR ÉVRE,
JÖJJ HÁT, ÉS TÁNCOLJ VELEM!
NINCS ROSSZ ÉS NINCSEN JÓ,
MINDEN CSAK MÚLANDÓ,
MÉGIS VÉGTELEN,
MINT KÖRBETÁNCOLÓ JELEN.

Vár ránk vagy százegy halál,
lélek- meg útvesztő,
míg békét a szív nem talál.

Most úgy állunk kék ég alatt,
a széthullott álmok terén,
mint virág mely’ esőre vár.

                                                     

                      Csak , ami jár    

               

 Tudod, ilyen az élet!
Akarhatsz jót meg szépet,
de amit rád szabtak az ősök rég,
azzal kell most beérned!

Pedig már tombol benned,
nem itt kéne lenned,
valami láncok nélküli világban
kell a gépet letenned.

Nagyon várok én is már a napra,
mikor az élet majd megadja
a zöld jelzést, mire elstartolhatok!

ANNYIT KÉREK CSAK, AMI JÁR,
AMIKOR TÖBBÉ NINCS HATÁR!
MIKOR SZABADON ÉLEK ÁT
MINDEN NAPOT ÉS ÉJSZAKÁT!

ANNYIT KÉREK CSAK, AMI JÁR,
AHOL MINDIG AZ ÉLET VÁR,
ÉS NINCS, MI VISSZARÁNT,
CSAKIS NAPOK ÉS ÉJSZAKÁK,
MERT CSAK MIÉNK A VILÁG!

Akinek szeme van, látja,
a kor a szemetet gyártja
miközben gépet gyúr az emberből,
ki csak a pénzt meg őt imádja.

Tudom, hogy Te is ezt érzed,
mikor a tévét nézed.
Valami nagy-nagy gáz van a világgal,
s ebből nem kell a részed!


 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>